Több százmillió ember hallott már róla – azonban közülük csak páran tudják a konkrét igazságot

Rohan az idő, idén van már 75 éve hogy megtörtént ez az esemény. A mostanáig eltelt idő alatt már több százmillió ember tudott és hallott már róla – azonban közülük csak páran tudják a konkrét igazságot. Az ilyen esetekre jól illik a mondás: Ebben az ügyben egy biztos – hogy semmi sem biztos.

Illetve azért van még egy dolog, ami 100%-ban biztos: 1947-ben valami lezuhant az amerikai Roswellben, ez kétségtelen, és tény. Az eset azóta a történelem leghíresebb ufóészlelésévé vált, ám az amerikai hadsereg tagadta, hogy egy földönkívüli űrhajó zuhant volna le. Az első újságcikkek még arról szóltak, hogy a légvédelemnek sikerült lelőnie egy repülő csészealjat Roswell határában, de a légierő később azt állította, hogy a lezuhant objektum egy nagy magasságban haladó léggömb volt.

A hivatalos magyarázat szerint ez egy nagyméretű, különleges műszereket hordozó, nagy magasságba emelkedő ballon volt, feladata pedig az, hogy a szovjet nukleáris tevékenységre utaló jeleket keressen a sztratoszférában. A roswelli tiszteket nem avatták be, ezért azonosították repülő csészealjként a maradványokat. Ne felejtsük el, hogy akkoriban még csak két évvel voltunk a 2. Világháború után.

Logikailag két lehetőség van: igaz a riport 1947-ből – vagy pedig egy jól megírt sci-fi könyv a 2009-es évből. Valamint ha csak 4-5 % igaz abból, amit benne olvasunk – az már önmagában véve is nagyon elgondolkoztató.

---

A jövő idővonalán

pld. gyakorlatilag egy VI. szintű szupercivilizáció bemutatása, avatarok, robotok, bábtestek, lézerfegyvertől ezerszer erősebb részecskegyorsító sugárfegyver (amely 1 mp. alatt atomjaira bontja az élő szervezetet), technológiai szingularitás (amikor már minden lehető dolog az AI vezérlésével fel van találva, és megvalósítva), szimulált bolygók – és szimulált világok (ahol egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll) stb. Ezek mind jelen vannak a könyvben, a sorok között, és aki figyelmesen olvas az egyből látja, hogy van háttértudás, és sok magas szintű információ a tartalomban.

---

A múlt idővonalán

is van számos olyan dolog közölve, aminek ha szintén csak a 4-5 %-a igaz, akkor gondok vannak az eddig nekünk tudományosan tanított Föld múltjával kapcsolatban – a hiányzó láncszemről már nem is beszélve, de az egy másik történet és blog.

Jelenleg a Föld és az emberiség múltjával kapcsolatos titkokat hét lakat alatt őrzik és jó esetben csak visszatartják bizonyos régészek csoportjai, vagy pedig rossz esetben meg is semmisítik nehogy kiderüljön, hogy valójában honnan és hogyan került az emberiség a Földre. És ez nem túlzás – gondoljunk csak a dinoszaurusz leletekre, amelyeket sok évtizeden át letagadtak, és bezúztak, elégettek, stb. Mert nagy sárkányok ugye nem léteztek, csak a mesékben… (mármint az ő nagyon tudományos dogmatikus fejükben ez kattogott ezerrel).

De azután kis idő múlva mi is történt? Hm… valahogy áttört a dogma gátja, – lépni kellett, és ugyanezek a tisztelt “tudós prof.” körök elkezdtek szépen dino leleteket hamisítani, hogy ezáltal beírják magukat a kutatás – régészet östörténelmi lexikonokba, mint nagy felfedezők. Gipsz – cement – zúzott ló és marhacsont keverékből produkálták a “szenzációs ősrégi régészeti leleteket”. Speciel néhány nagyobbacska dinó esetében azért pár mázsa építőanyagot meg kellett sportosan mozgatniuk. – Nos, finoman fogalmazva: ezt a témát is jól kicsontoztuk. -:)

Félreértés ne essék, tiszteljük a régészetet és a régészeket– a nyitott, fiatal és korrekt szakembereket, pld. az új feltörekvő generáció számos tagja már Dél-Amerikában végez nagyon komoly feltárásokat, és a LIDAR rendszerét is alap szinten alkalmazzák már.

Megállapították hogy a maja civilizáció jóval nagyobb és fejlettebb volt annál, amit eddig gondoltak róla. És bizony ezt a civilizációt az egyiptomival és a kínaival lehet egy lapon emlegetni, és a korabeli Európát felülmúlja.

A lézer a legeldugottabb piramist is megtalálja, működése egyszerű: a lézert felrakják egy repülőre, és berepülik vele a feltérképezni kívánt területet. A lézersugarat a talajra irányítják, és mérik az időt, amíg az onnan visszaverődik. Az eredmény alapján pedig a számítógép térképet készít az adott területről.

A lézer átlát a fák levelein és az aljnövényzeten, így képes megrajzolni mi van a fák alatt. Ott ahol szabad szemmel nézve a levegőből csak egybefüggő sűrű zöld szőnyeget látunk,  a lézer alkalmazásával komplett építményeket és utakat mutató térkép lesz.

Ugyanigy lehet(ne) alkalmazni Afrikában is, a Szahara régen olyan volt mint Amazónia. Sűrú trópusi dzsungel borította, és hatalmas folyamok medrei láthatók majd a homok alatt. Valamint sok-sok ősrégi település, és több száz piramis van még a homokba mélyen eltemetve. De jelenleg ott még összezár a tudomány, várni kell, lehet hogy akár 2 generációt is, mire eljön az idő és megváltoznak a dolgok.

Visszatérve a roswelli esetre és a könyvre, nem rövid és könnyű pár soros olvasmány, de mindenképpen érdemes végigolvasni figyelmesen és türelmesen. Majd azután elgondolkozni a dolgokon — lesz pár dolog…

Azonban, mint minden más témakörben, úgy most sem foglalunk állást – sem pro –sem kontra a roswelli eset kapcsán. Itt is – ez esetben is mindenkinek saját maga kell eldöntenie, hogy mit gondol róla.

Minden nyitott gondolkozású, és a világ dolgai iránt érdeklődő embernek a szíves figyelmébe ajánljuk tehát ezt a nagyon figyelemfelkeltő és elgondolkoztató könyvet.

Lawrence R. Spencer könyvéből pár részlet olvasható. A cikk végén az angol nyelvű teljes változat linkje is elérhető.

---

Következzék tehát a történelem leghíresebb, a földönkívüliek létezésével kapcsolatba hozható balesete. Interjú egy földönkívülivel.

Mivel soha nem találkoztam személyesen Mrs. MacElroyal, és csupán egyszer beszéltem vele úgy 20 percet telefonon keresztül, én személy szerint nem tudom azt állítani, hogy ö egy hiteles információforrás. Sőt. Nem tudom tényszerűen bizonyítani, hogy ilyen személy valaha is létezett; fogadjuk el azt, hogy telefonon beszéltem vele és hogy postán kaptam egy kézzel írott anyagot, amelyet egy fizikailag Írországban található címről adtak fel.

1998-ban beszéltem vele telefonon. Rövid telefonos interjúnk idején Mrs. MacElroy a Scotty Pride Drive-on lakott Glasgow-ban, Montana államban. Ezt onnan tudom, hogy postáztam neki egy példányt ajándékként az Oz Factors (Oz tényezők) című könyvemből, az 1999-es kiadása után. Biztos vagyok benne, hogy megkapta a könyvet, mert név szerint tesz rá utalást a levelében, amelyet Írországból kaptam, és amelyben azt állítja olvasta.

Saját érdeklődésem kielégítésére végeztem egy kis kutatást az interneten a Montana állambeli Glasgow után. Glasgowt 1887 -ben alapították vasúti városként, és az 1930-as években lett közkedvelt, mivel Franklin Delano Roosevelt elnök úgy kívánta, hogy a Fort Peck gátat ott építsék meg, amely nagyban növelte a környék foglalkoztatottságát. A lakosság az 1960-as évek során 12000-re nőtt a Glasgow Légierő bázisnak köszönhetően, amelyet a vietnami konfliktus során és a hidegháború elején használtak. A bázist 1969-ben leszerelték és bezárták.

Amikor Mrs. MacElroy-al beszéltem telefonon, azt mondta, hogy az USA Légiereje helyezte át őt oda, miután teljesítette a szolgálatát, és hogy ott ismerte meg a férjét, aki mérnök. Azt hiszem nem említette a keresztnevét. De annyit igen, hogy a Fort Peck gát megépítésén dolgozott, amely létrehozta a hatalmas Fort Peck-tavat. Bár a gát 1940-ben elkészült, a férfi nagy horgász volt és imádta a természetet, ezért a környéken maradt. Úgy következtettem, hogy a hely ír örökségének is volt valami köze hozzá, de ezt nem vitattam meg vele. Nem találtam feljegyzést semmilyen Macfilroy” nevű emberről, aki a gáton dolgozott volna, azonban abból az időszakból nincsenek virtuális feljegyzések, amennyire meg tudtam állapítani.

Matildával a The Oz Facfors c. könyvemhez végzett kutatások során vettem fel a kapcsolatot, mert egy nagyon tekervényes vizsgálódás következtében arra kellett következtetnem, hogy ennek a nőnek köze volt egy idegennel való találkozáshoz az 51-es körzetben, vagy a Roswelli ütközésnél vagy hasonlónál.

Egy sor, a körülményekkel kapcsolatos következtetés és véletlen utalások után végül találtam egy számot a telefonkönyvben és egyszerűen csak felhívtam, hátha valóban létezik ilyen személy. Mondanom sem kell, hogy amikor felhívtam, nem volt kifejezetten együttműködő a kérdéseimre adott válaszaival. Azonban úgy vélem lenyűgözte nyílt és ártatlan őszinteségem, amivel információt gyűjtöttem a könyvemhez, és rájött, hogy nincs semmilyen aljas vagy pénzügyi célom vagy okom arra, hogy bármilyen módon is kihasználjam őt.

Mindazonáltal akkor semmilyen hasznos információval nem szolgált nekem, kivéve, hogy elmondta, hogy a hadseregnél volt és 1947-ben vezényleték Új-Mexikóba.

Nem vitathatott meg semmit semmiféle eseménnyel kapcsolatosan, mivel az élete azon múlt, hogy csendben maradjon.

Noha ez még jobban piszkálta a kíváncsiságom, hasztalan volt azzal próbálkoznom, hogy ennél jobban erősködjek vele, így feladtam a dolgot és meg is feledkeztem róla, egészen tavaly szeptemberig, amikor a csomagot kaptam Írországból. Megpróbáltam kapcsolatba lépni vele a csomagon szereplő válaszcímen, de nem kaptam tőle választ, és nem találtam senkit Meath megyében, Írországban, aki ismerte volna őt vagy a férjét, kivéve a házinénit, akitől egy szobát béreltek néhány héttel a haláluk előtt, amiről úgy tűnt, hogy egyidejűleg történt, noha erre nincs valódi bizonyítékom.

Mindazonáltal, a postabélyegző a borítékon, amelyet nekem küldött azt mutatta, hogy azt Írországban, Meath megyében, Navan városában adták fel, a fent említett dátumon. Mivel (a Google térkép szerint) a borítékon szereplő válaszcímen tényleg van lakóhely, ezért írtam arra a címre, és a háztulajdonostól értesültem arról, hogy Mrs. MacElroy és a férje is, akiről kiderült, hogy a Paul nevet viselte, nemrég elhalálozott. Mrs. MacElroy és férje hamvait a Szent Finian temetőben, az Athboy Road-on helyezték el.

Ezt követően nem találtam semmilyen feljegyzést róla O’Donell leánykori néven, és nem jártam sikerrel abban, hogy megtaláltam bármilyen személyes barátját, családtagját vagy dokumentumot, aki vagy ami igazolhatná a születési idejét, az orvosi tanulmányait vagy azt, hogy szolgált a hadseregnél, a házasságát illetve a halálát, leszámítva a házinénit írországban (aki nem rokona),  közvetlenül a halála előtt. Gyanítom, hogy ez az a hamis identitás, amelyet a hadsereg adott neki, amikor elhagyta Roswellt, amint azt a feljegyzéseiben említi.

Akárhogy is, nagyon úgy tűnik, hogy az identitását és minden róla szóló bizonyítékot kitöröltek a nyilvános archívumokból. Megértem, hogy bizonyos kormányügynökségek szakértök abban, hogy bizonyítékot leplezzenek el, vagy hogy feljegyzéseket (és embereket) tüntessenek el. Nagyon úgy tűnik, hogy az ö esetében ez történt, a roswelli esemény és a többi állítólagos “álcázás” kényes természetének köszönhetően.

Minthogy az említetteken felül nem rendelkezem további információval, ami igazolná vagy bizonyítaná, hogy a Mrs. MacElroy által küldött feljegyzések ezekről az .Jnterjúkról” bármilyen módon is tényszerűek lennének, az olvasó legyen óvatos,-és ennek megfelelően figyeljen oda.