2. fejezet

Második interjúm az idegennel
(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Azt mondták, hogy a következő interjúban csak egyetlen kérdést tegyek fel az idegennek.”

(HIVATALOS INTERJÚ ÁTIRAT) SZIGORÚAN BIZALMAS

Az USA Légierejének hivatalos átirata
RosweIl Légitámaszpont, 509. bomba-osztag
TÁRGY: INTERJÚ EGY IDEGENNEL, 1947. július 10.

• Kérdés . “Miért hagytad abba a kommunikációt?”
• Válasz . NEM ABBAHAGY. MÁSOK. REJTETT / ÁLCÁZOTT. TITKOS FÉLELEM

Az idegen nem tud velük kommunikálni, mert féltek tőle, vagy nem bíztak benne. és számomra világos, hogy az idegen nagyon is tudatában van annak, hogy néhány embernek titkos szándékai vannak vele és elrejtik a valódi gondolataikat.az is teljesen nyilvánvaló számomra, hogy az idegen a legkisebb mértékben sem fél tőlünk, és ami azt illeti, semmi mástól sem!”

(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Nagyon alaposan megválogattam a szavakat ahhoz, hogy az idegen gondolatát közvetítsem a gyorsírónak és az embereknek, akik izgatottan várták azokat a másik szobában. Én személy szerint sosem féltem az idegentől illetve sosem értettem őt félre. Nagyon-nagyon kíváncsi és izgatott voltam, hogy megtanuljak valamit és mindent, amit csak lehetett róla és tőle. És az idegenhez hasonlóan én sem nagyon bíztam az ügynökökben vagy a “szaktekintélyekben”, akik irányították az interjúimat.

Fogalmam sem volt róla mik lehettek a szándékaik vele kapcsolatban. De biztos voltam benne, hogy a katonák nagyon nagyon idegesek voltak amiatt, hogy egy idegen űrhajó és pilóta van a tulajdonukban. Abban a pillanatban a legnagyobb aggodalmam az volt, hogy hogyan értsem meg tisztábban az idegen gondolatait és elképzeléseit. Azt hiszem elég jó telepatikus .fogadó” voltam, de nem annyira ó, mint telepatikus “küldő”. Kétségbeesetten próbáltam kitalálni egy jobb módot arra, hogy úgy kommunikáljak az idegennel, hogy a kormányügynökök növekvő serege még közvetlenebb módon érthesse őt meg, anélkül, hogy az én értelmezésemre kellene ebben támaszkodnia.

Nem éreztem magam igazán kvalifikáltnak arra, hogy tolmácsként működjek, mégis én voltam az egyetlen, akivel az idegen hajlandó volt kommunikálni, tehát rajtam múlt, hogy elvégezzem a munkát. Annak is erősen tudatában voltam, hogy valószínűleg ez a legnagyobb “szenzáció” a Föld történetében, és hogy büszkének kell lennem arra, hogy részem van benne. Természetesen ekkorra már az egész eseményt hivatalosan tagadták a sajtóban, és megkezdődött a hihetetlen méretű álcázás a hadsereg és a “hatalmon lévők” által.

Azonban elkezdtem érezni a felelősség súlyát, hogy tudomásom szerint én vagyok az első ember a Földön, aki egy földönkívüli életformával kommunikál! Azt hiszem tudom, hogyan érezhette magát Kolombusz, amikor egy kontinens nagyságú “új világot” fedezett fel egy kis bolygón. Én azonban egy teljesen új, feltáratlan univerzum felfedezésének küszöbén álltam. Amíg a feletteseimtől a következő utasításaimra vártam, a szobámba mentem, ahová számos alaposan felfegyverzett katona kísért. Sok másik, fekete öltönyös és nyakkendős férfi is kísért engem. Akkor is ott voltak, amikor reggel felébredtem. A reggeli után, amit a szobámba hoztak, visszakísértek a bázisra az irodába, amelyet az interjúkhoz használtunk.”

<<<

X

>>>