6. fejezet

Megkezdődik az oktatásom
(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Airl ütközés utáni “megmentésének” 15. napján folyékonyan és megerőltetés nélkül tudtam vele angolul kommunikálni. Ekkorra annyi írott anyagot szívott magába, hogy az akadémiai oktatása messze meghaladta az enyémet. Noha a középiskolát 1940-ben, Los Angelesben fejeztem be, és négy éves orvosi előkészítő illetve nővéri főiskolai oktatásban részesültem, az olvasottságom elég korlátozott volt. A legtöbb tárgyat, amely most Airl számára feltárult, én nem tanultam. Nem is beszélve az éles megértéséről, az alapos tanulási szokásairól és a majdhogynem fotografikus memóriájáról! Képes volt hosszú szakaszokat felidézni azokból a könyvekből, amelyeket olvasott.

Ekkorra Airl lett a tanár, én pedig a diák. Hamarosan megtanultam, amit a földi emberek nem tudtak, és nem állt módjukban megtudni! A tudósok és ügynökök sokasága, akik az interjúszobánk üvegén át néztek bennünket, és akikre Airl és én úgy utaltunk, hogy a “galéria”, egyre türelmetlenebb lett, hogy kérdéseket tehessen fel neki. De Airl visszautasította, hogy rajtam kívül bárki is kérdéseket tegyen fel neki, akár úgy, hogy engem közvetetten használ tolmácsnak, akár írásban teszi azt.

A 16. nap délután Airl és én egymás mellett ültünk, miközben olvasott. Becsukta a könyv legutolsó oldalát; amelyet olvasott, és félretette. Készültem odaadni neki a következő könyvet egy nagy kupacból, amely arra várt, hogy elolvassa, amikor odafordult és azt mondta vagy “gondolta” nekem, hogy “Most készen állok arra, hogy beszéljek.” EIőször egy kicsit zavarba ejtett a megjegyzése. Egy gesztussal jeleztem neki, hogy folytassa, ő pedig elkezdte az első leckémet.”

(HIVATALOS INTERJÚ ÁTIRAT) SZIGORÚAN BIZALMAS

Az USA Légierejének hivatalos átirata
Roswell Légitámaszpont, 509. bomba-osztag
TÁRGY: INTERJÚ EGY IDEGENNEL, 1947. július 24.

“Mit szeretnél mondani, Airl?” – kérdeztem. “Több ezer éve vagyok tagja a Domain Felderítő Erőinek az űr ezen szektorában.
Azonban személy szerint én nem álltam szoros kapcsolatban a Földön lévő lényekkel i.e. 5965 óta. Nem az az elsődleges feladatom, hogy a Domain bolygóin élő lakosokkal kapcsolatba lépjek. Tiszt, pilóta és mérnök vagyok, számos kötelességgel. Annak ellenére, hogy a Domain 347 más nyelvén beszélek folyékonyan, nem találkoztam a te angol nyelveddel. Az utolsó földi nyelv, amelyben jártas voltam, az a védikus himnuszok szanszkrit nyelve volt. Akkoriban egy olyan expedíció tagja voltam, amelyet azért küldtek, hogy kivizsgálja a Domain egy Himalája hegységbeli bázisának veszteségét. Egy egész seregnyi tiszt, pilóta, kommunikációs és adminisztratív személyzet tűnt el, a bázist pedig lerombolták.

Sok millió évvel ezelőtt a Domain Kivizsgáló, Adatkiértékelő és Programfejlesztő tisztjének képeztek ki, és akként szolgáltam. Mivel jártas voltam ebben a technológiában, a keresőcsapat részeként a Földre küldtek. Az egyik feladatom az volt, hogy az akkori, környékbeli emberi lakosságot kikérdezzem. Azon a területen sok ember számolt be arról, hogy látott “vimanákat” vagy űrhajókat a környéken. A bizonyítékok, tanúvallomások és bizonyos bizonyítékok hiányának logikai kiterjedését követve azt fedeztem fel a csapatommal, hogy még mindig vannak olyan “Régi Birodalmi” hajók és jól elrejtett “Régi Birodalmi” berendezések ebben a naprendszerben, amelyeknek egyáltalán nem voltunk tudatában.

Te és én azért nem tudtunk a te nyelveden kommunikálni, mert én, személy szerint, sosem találkoztam a te nyelveddel. De most, hogy letapogattam a könyveket és anyagokat, amelyeket hoztál nekem, továbbítottam ezeket az adatokat az itteni régió űrállomására, ahol a számítógépeink kommunikációs tisztjei feldolgozták azokat. Lefordították az én nyelvemre és egy olyan szövegkörnyezetbe ágyazva küldték vissza nekem, amellyel tudok gondolkodni. További információt is kaptam a számítógépeinken tárolt aktáinkból az angol nyelvről és a Domain feljegyzéseiről a földi civilizációt illetően.”

“Felkészültem rá, hogy megosszak veled olyan információkat, amelyekről úgy gondolom, nagyon értékesek lesznek a számodra. Az igazat fogom elmondani neked. Bár az igazság relatív minden más igazsághoz képest, szeretném annyira őszintén és pontosan megosztani veled, amennyire csak lehetséges. Az igazságot, ahogy én látom, tartva magam saját magam és fajom becsületéhez, és anélkül, hogy megszegném a kötelezettségeim a szervezet felé, amelynek elköteleztem magam, és amelynek fenntartására és védelmére esküdtem fel. – Oké, gondoltam. Most fogsz válaszolni kérdésekre a galériából? –  Nem. Nem fogok kérdésekre válaszolni. Olyan információkat fogok megosztani veled, amelyekről úgy gondolom, hogy a javára válik azoknak a halhatatlan szellemi lényeknek, akik az emberiséget alkotják, és amelyek előmozdítják a Föld környezetének és számtalan életformájának túlélését, mivel küldetésem része, hogy biztosítsam a Föld fenntartását.”

“Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy minden érző lény halhatatlan szellemi lény. Ez magában foglalja az emberi lényeket. A pontosság és egyszerűség kedvéért egy kitalált szót fogok használni: “IS-BE”. Mivel egy halhatatlan lény legfőbb sajátossága, hogy egy időtlen állapotban létezik [angolul: “is”], és létezésének egyetlen oka az, hogy úgy döntött létezik [angolul: “be”]. Nem számít milyen alacsony állapotban van egy társadalmon belül, minden IS-BE megérdemli azt a tiszteletet és bánásmódot, amelyet én szeretnék kapni másoktól. Minden személy a Földön továbbra is IS-BE, akár tudatában vanennek, akár nem.”

(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Soha nem fogom elfelejteni ezt a beszélgetést. A hangulata nagyon tárgyilagos és érzelemmentes volt. Mindazonáltal első ízben érzékeltem egy meleg és igazi “személyiséget” Airl-ben. Az, ahogy a “halhatatlan szellemi lényekre” utalt olyan volt számomra, mint a villámcsapás egy sötét szobában. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy egy emberi lény halhatatlan lény lehet.

Úgy gondoltam, hogy a státusz és a hatalom csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek számára van fenntartva. És, mivel hithű katolikus vagyok, és engedelmeskedem az Úr Jézus és a Szentatya szavának, a nőre sem tekintettem úgy soha, mint halhatatlan szellemi lény – még Szűz Máriára sem. Mégis, amikor Air! ezt a gondolatot gondolta, életembe először élénken belém hasított a tudat, hogy ő egy halhatatlan szellemi lény, és mindannyian azok vagyunk! Airl azt mondta, érezte, hogy össze voltam zavarodva ezzel kapcsolatban. Azt mondta, megmutatja nekem, hogy én is halhatatlan szellemi lény vagyok.

Azt mondta: “Legyél a tested fölött!” Azonnal észrevettem, hogy a testemen “kívül” vagyok, és a mennyezetről nézek le a fejem tetejére! A szobát is láttam magam körül, beleérve Airl testét is, ahogy a széken ül, az én testem mellett. Egy pillanattal később tudatába kerültem az egyszerű, de sokkoló valóságnak: “én” nem egy test vagyok. Abban a pillanatban, életemben először, egy fekete függöny emelkedett fel, és hosszú idő után ráébredtem, hogy én nem a “lelkem” vagyok, hanem én “én” vagyok – egy szellemi lény. Ez egy megmagyarázhatatlan megvilágosodás volt, és olyan örömmel és megkönnyebbüléssel töltött el, amilyenre nem emlékszem, hogy valaha is tapasztaltam volna azelőtt. Mivel a “halhatatlan” részét illetően nem értettem mire gondol. Nekem mindig is azt tanították, hogy nem vagyok halhatatlan. Talán szellem vagyok – de biztos, hogy nem halhatatlan!

Egy pillanattal később – nem tudom mennyivel később – Air! megkérdezte, hogy most már jobban értem-e ezt a gondolatot. Hirtelen ismét a testemen belül voltam és hangosan azt mondtam: “Igen, értem mire gondolsz!”
Annyira elképedtem a tapasztal attól, hogy fel kellett állnom a székből, és egy pár percig sétálnom kellett a szobában. Kimentettem magam azzal, hogy innom kell egy kicsit, és ki kell mennem a mosdóba, amit meg is tettem. A mosdóban megnéztem “magam” a tükörben.

Használtam a mosdót, megigazítottam a sminkem és az egyenruhám. 10-15 perccel később újra “normálisabban” éreztem magam és visszamentem az interjúszobába. Ezután úgy éreztem nem csak Air! tolmácsa vagyok. Úgy éreztem, mintha “rokon lelkek” lennénk. Úgy éreztem biztonságban vagyok, otthon vagyok egy megbízható baráttal vagy családtaggal, aki olyan közel áll hozzám, mint a legközelebbi barátom vagy családtagom. Air! érzékelte és megértette a “személyes halhatatlansággal” kapcsolatos zavarodottságomat. Azzal kezdte az első “leckét”, hogy ezt elmagyarázta nekem.”

(HIVATALOS INTERJÚ ÁTIRAT FOLYTATÁS)

Airl elmondta az okokat, amiért a Földre jött és amiért az 509. bomba-osztag területén járt. A felettes tisztjei küldték, hogy kivizsgálja a nukleáris fegyverek robbanásait, amelyeket Új-Mexikóban teszteltek. A felettesei elrendelték, hogy információt gyűjtsön az atmoszféráról, amely alapján meg lehet határozni a sugárzás mértékét, és a lehetséges károsodást, amit az a környezetnek okozhat. A küldetése során az űrhajójába belecsapott egy villám, emiatt elveszítette felette az irányítást és lezuhant.

Az űrhajót olyan IS-BE-k működtetik, akik “bábtesteket” használnak. Nagyjából úgy, mint ahogy egy színész álarcot és jelmezt használ. Ez olyan, mint egy mechanikai eszköz, amellyel a fizikai világban működnek. Ő és a többi IS-BE a tiszti osztályból, és a feletteseik, ezeket a “bábtesteket” foglalják el, amikor szolgálatot teljesítenek az űrben. Amikor nincsenek szolgálatban, akkor “elhagyják” ezt a testet és test használata nélkül működnek, gondolkodnak, kommunikálnak, utaznak és léteznek.

A testek szintetikus anyagból épültek, és tartalmaznak egy nagyon érzékeny elektromos idegrendszert, amelyhez minden IS-BE hozzáigazodik, vagy “behangolja” azt, hogy megegyezzen azzal az elektronikus hullámhosszal vagy frekvenciával, amelyet minden egyes IS BE egyedileg bocsát ki. Minden IS-BE képes arra, hogy egy sajátos frekvenciát bocsásson ki, amely azonosítja őt, mint egy rádiójel frekvenciája. Ez részben azonosításra szolgál, mint egy ujjlenyomat. A bábatest egy rádióvevőként működik az IS-BE számára. Semelyik két rádió frekvencia vagy bábtest nem pontosan ugyanolyan.

A legénység mindegyik IS-BE tagjának teste szintén rá van hangolva és csatlakoztatva az űrhajóba beépített “idegrendszerre”. Az űrhajó ugyanúgy épült, mint a bábtest. Kimondottan az IS-BE legénység egyes tagjainak frekvenciájához igazodik. Ezért az űrhajót az IS-BE-k “gondolatai” vagy általuk kibocsátott energia működteti. Ez valójában egy nagyon egyszerű, közvetlen irányítási rendszer. Ezért nincsenek bonyolult irányítási vagy navigációs berendezések az űrhajó fedélzetén. Azok az ISBE-k kiterjesztéseként működnek. Amikor a villám belecsapott az űrhajóba, zárlatot okozott, és ennek következtében pillanatnyilag “lekapcsolta” őket a hajó irányításáról, és emiatt zuhantak le. Airl annak az űropera civilizációnak a felderítő erőinél volt tiszt, pilóta és mérnök -és jelenleg is az -, amely úgy hivatkozik magára, hogy “a Domain”. Ez a civilizáció igen nagyszámú galaxist, csillagot, bolygót, holdat és aszteroidát irányít egy akkora kiterjedésű területen az űrben, amely nagyjából az egész fizikai univerzum egynegyede! A szervezetének folyamatos küldetése “Biztosítsa, irányítsa és növelje a Domain területét és erőforrásait.”

A Föld megszerzésével kapcsolatban a Domain vezetői úgy döntöttek, nem tárják fel nyíltan a szándékaikat a Föld “őslakosai” előtt egészen addig a későbbi pillanatig, amikor lehet, hogy érdekükben áll, de lehet, hogy mégsem, felfedni magukat. Jelen pillanatban stratégiailag nem szükséges, hogy a Domain felderítő erőinek jelenléte tudott legyen az emberiség számára. Sőt, tulajdonképpen egészen mostanáig nagyon is titkolták azt, a későbbiekben kifejtett okoknál fogva.

A Föld körüli aszteroidaöv egy nagyon kicsi, de fontos hely a Domain számára az űr ezen részében. Tulajdonképpen néhány objektum a naprendszerünkben igen értékes alacsony gravitációjú “űrállomásként”. Ebben a naprendszerben elsősorban az alacsony gravitációjú szatellitek érdeklik őket: főként a holdnak a Földtől távolabbi oldala és az aszteroida öv, amely egy bolygó volt, amit több milliárd éve pusztítottak el, továbbá kisebb részben a Mars és a Vénusz. A gipszből szintetikusan előállított kupolás szerkezetek vagy az elektromágneses erőernyőkkel eltakart földalatti bázisok könnyen megépíthetőek, hogy otthont adjanak a Domain erőinek. Amint megszerez a Domain egy területet az űrben, és az az irányítása alatti területté válik, úgy kezelik, mint a Domain “tulajdonát”. A Föld közelében lévő űrállomás csak azért fontos, mert a Domain terjeszkedési útvonala mentén fekszik a Tejútrendszer közepe felé és azon túl. A Domain-ben ezt természetesen mindenki tudja – kivéve a földi emberek.”