12. fejezet

Lecke a halhatatlanságról
(MATILDA O’DONNELL SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Azt hiszem a következő átirat igencsak magáért beszél.”

(HIVATALOS INTERJÚ ÁTIRAT) SZIGORÚAN BIZALMAS

Az USA Légierejének hivatalos átirata
RosweIl Légitámaszpont, 509. bomba-osztag
TÁRGY: INTERJÚ EGY IDEGENNEL, 1947. július 30.

A halhatatlan szellemi lények, akikre a kényelem kedvéért úgy hivatkozom, hogy “IS-BEk”, az illúziók forrásai és megteremtői.
Mindegyikük, egyénileg és együttesen, a maga természetes, korlátlan létezési állapotában végtelen, teljes hatalommal bíró egyed, aki mindent tud. Az IS-BE-k teret teremtenek azáltal, hogy elképzelnek egy elhelyezkedést. Az önmaguk és az elképzelt elhelyezkedés közti távolság az, amit térnek nevezünk. Az IS-BE érzékelni tudja a teret és a más IS-BE-k által teremtett tárgyakat.

Az IS-BE-k nem fizikai univerzumbeli egyedek. Ők az energia és az illúzió forrásai. Az IS-BE-k nem a térben vagy az időben helyezkednek el, de tudnak teret teremteni, részecskéket elhelyezni a térben, energiát teremteni, és különböző formákká alakítani a részecskéket, mozgatni a formákat, és megeleveníteni a formákat. Bármely formát, amelyet egy IS-BE megelevenít, úgy hívunk, hogy élet. Egy IS-BE határozhat úgy, hogy egyetért azzal, hogy elhelyezkedik a térben vagy az időben, és hogy ő maga egy tárgy, vagy bármely más önmaga vagy más IS-BE által teremtett illúzió.

Egy illúzió teremtésének hátránya az, hogy egy illúziót folyamatosan teremteni kell. Ha nem teremtik folyamatosan, akkor eltűnik. Egy illúzió folyamatos teremtése szakadatlan figyelmet igényel az illúzió minden részletére kiterjedően, hogy azt fenntartsák. Úgy tűnik az IS-BE-k közös nevezője az, hogy szeretnék elkerülni, hogy unatkozzanak. Egy szellem egyedül, más IS-BE-kel való kapcsolat nélkül, és a kiszámíthatatlan mozgás, dráma és a más IS-BE-k által teremtett váratlan szándékok és illúziók nélkül könnyen elunja magát. Mi történne, ha bármit el tudnál képzelni, mindent érzékelni tudnál, és bármi megtörténtét elő tudnád idézni, szándékod szerint? Mi történne, ha tudnád mindig minden  játék kimenetelét, és minden választ minden kérdésre?

Elunnád magad?

Az IS-BE-k teljes elmúlt időnyoma mérhetetlen, a fizikai univerzum viszonylataiban majdnem végtelen. Nincs mérhető “kezdet” vagy “vég” egy IS-BE számára. Ők egyszerűen csak egy örökké tartó mostban léteznek. Egy másik közös nevezője az IS-BE-knek, hogy nagyon kívánatos számukra, hogy a saját illúziójukat valaki megcsodálja. Ha nem érkezik meg a vágyott csodálat, akkor az IS-BE, arra tett próbálkozásként, hogy megkapja azt, tovább teremti az illúziót. Az ember azt mondhatná, hogy az egész fizikai univerzum olyan illúziókból áll, amelyeket nem csodáltak meg. Ennek az univerzumnak az eredete egyéni, illuzórikus terek teremtésével kezdődött. Ezek voltak az IS-BE-k “otthonai”. Néha egy univerzum két vagy több IS-BE közös illúzióteremtése. Az IS-BE-k tömörülése és az általuk teremtett univerzumok néha annyira összeütköznek vagy összekeverednek vagy egybeolvadnak, hogy több IS-BE osztozik egy univerzum együttes teremtésében.

Az IS-BE-k csökkentik a képességeiket, hogy legyen egy játszmájuk, amit játszhatnak. Az ISBE-k úgy gondolják, hogy bármilyen játszma jobb, mint a semmilyen játszma. El fogják viselni a fájdalmat, szenvedést, ostobaságot, és mindenféle szükségtelen és nemkívánatos állapotot, csak hogy játszhassanak egy játszmát. Azt tettetni, hogy valaki nem tud, lát és okoz mindent, egy mód arra, hogy valaki megteremtse a játszmához szükséges állapotokat: ismeretlenségek, szabadságok, korlátok és/vagy ellenfelek és célok. Végső soron egy játszma játszása megoldja az unalom problémáját.

Ily módon az összes teret, galaxist, napokat bolygókat és ennek az univerzumnak a fizikai jelenségeit, beleértve az életformákat, helyeket és eseményeket, IS-BE-k teremtették és tartják fenn azáltal, hogy kölcsönösen megegyeznek abban, hogy ezek a dolgok léteznek. Annyi univerzum van, amennyit csak elképzelnek, építenek és érzékelnek az IS-BE-k, és mindegyikük egyidejűleg, a saját időfolytonosságában létezik. Mindegyiket a maga saját szabályrendszerei alapján teremtik, ahogy az azt teremtő egy vagy több IS-BE elképzeli, megváltoztatja, fenntartja vagy elpusztítja. A fizikai univerzumbeli meghatározás szerinti idő, energia, tárgyak és tér talán léteznek más univerzumokban, talán nem. A Domain létezik az ilyen univerzumokban, és a fizikai univerzumban is.

A fizikai univerzum egyik szabálya az, hogy az energiát lehet teremteni, de nem lehet elpusztítani. Tehát az univerzum tágulni fog, amíg az IS-BE-k új energiát tesznek hozzá. Majdnem végtelen. Olyan, mint egy futószalag egy autógyárban, amely sosem áll le, és soha nem semmisítenek meg egyetlen autót sem. Minden IS-BE alapvetően jó. Ezért egy IS-BE nem élvezi, hogy olyan dolgokat tegyen más IS-BE-kel, amiket ő maga nem akar megtapasztalni. Egy IS-BE számára nincs veleszületett norma arra, hogy mi jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, szép vagy csúnya. Ezek az elképzelések mind az egyes IS-BE-k véleményén alapulnak. Az emberi lények fogalma, amely a legközelebb áll ahhoz, hogy leírjon egy IS-BE-t, az az isten: mindent tud, mindenható, végtelen.

Tehát, hogyan vet véget egy isten annak, hogy isten legyen? Az tetteti, hogy NEM tud. Hogyan tudsz úgy “bújócskázni”, hogy mindig tudod, hová bújt a másik? Azt tetteted, hogy NEM tudod hová bújt a többi játékos, így kimehetsz és “megkeresheted” őket. Így teremtik a játszmákat. Elfelejtetted, hogy csak “tettetsz” . Miközben az IS-BE-k így tesznek, csapdába esnek a saját kitalálmányaik útvesztőjében. Hogyan teremt valaki egy kalitkát, zárja be magát a kalitkába, dobja el a kulcsot, és felejti el, hogy van kulcs vagy kalitka, felejti el, hogy van “kint” és “bent”, és felejti el még azt is, hogy van olyan, hogy önmaga? Megteremti azt az illúziót, hogy nem létezik illúzió: az egész univerzum valóságos, és nem létezik más univerzum illetve nem lehet más univerzumot teremteni. A Földön azt a propagandát tanítják és abban egyeztek meg, hogy az istenek felelősek mindenért, és hogy az emberek nem felelősek semmiért. Azt tanították neked, hogy egy isten tud univerzumokat teremteni. Így a felelősség minden tettért egy másik IS-BE-re vagy istenre hárul. Soha nem önmagadra. Soha egyetlen emberi lény sem vállal személyes felelősséget azért a tényért, hogy őmaga – egyénileg és mint emberiség együttesen is – isten. Ez a tény önmagában a forrása minden ISBE csapdába esésének.