Matild nővér első levele

Kedves Lawrence,

Ezt a levelet a jó öreg Underwood írógépemen írom önnek, amelyet azután vásároltam, hogy leszereltem a hadseregből. Valahogy találó kontraszt van e között és a levél tárgya valamint a borítékban csatolt dokumentumok közt. Legutóbb úgy nyolc éve beszéltünk. Rövid telefonos interjúja során arra kért legyek a segítségére a “The Oz Factors” című könyvéhez végzett kutatásban, mert úgy sejtette esetleg tudok valamit, ami segíthetne önnek a kutatást illetően, hogy vajon befolyásolták-e a Föld történelmét földönkívüli lények. Amikor beszéltünk, azt mondtam nincs semmiféle információm semmiről, amit megoszthatnék önnel.

Azóta elolvastam a könyvét, és nagyon érdekesnek és lenyűgözőnek találtam. Ön nyilvánvalóan olyan ember, aki utánajár a dolgoknak és aki megértheti a tapasztalataimat. Sokat gondolkodtam azon, amit a telefonbeszélgetésünk során mondott, utalva a régi filozófusra: “A nagy hatalom nagy felelősséggel jár.” Habár nem gondolom, hogy az életemhez vagy a csatolt dokumentumok elküldéséhez hatalom fűződik, ön bizony elgondolkodtatott a felelősségemről.

Számos okból kifolyólag újraértékeltem a pozíciómat , nem utolsósorban azért, mert rájöttem, hogy igaza volt. Felelősséggel tartozom – legalább – önmagamért. Nem tudom önnek elmondani az etikai tétovázás és a szellemi bizonytalanság érzésének személyes poklát, amelyet 1947 óta megjártam. Nem akarom tovább folytatni azt a játszmát, hogy “talán kellett volna, vagy talán nem kellett volna”, az örökkévalóságig.

Számos embert öltek meg azért, hogy elfojtsák a lehetőségét annak, hogy feltárják azt a tudást, amelyet én magam is segítettem eltitkolni a társadalom elől – egész mostanáig. Csupán egy maréknyi ember van a Földön, aki látta és hallotta, amit én. Hatvan évig viseltem annak terhét, hogy ezt titokban tartsam. Az évek során úgy hittem, hogy a kormányunk “legfőbb hatalma” igencsak nagy bizalmat vetett belém, noha sokszor az volt az érzésem, hogy ez a hatalom nagymértékben félrevezető, azért, hogy megvédje az emberiséget bizonyos tudástól: nem csupán attól, hogy léteznek intelligens, földönkívüli életformák, hanem hogy azok erőszakosan felügyelik mindenki életét a Földön és betörnek abba nap mint nap.

Ezért úgy vélem elérkezett az ideje annak, hogy továbbadjam a titkos tudásom valakinek, aki úgy érzem megérti azt. Úgy gondolom nem lenne felelősségteljes a részemről, ha magammal vinném ezt a tudást a csendes túlvilágra, a megismerés határain túlra. Úgy érzem nagyobb jót is lehet szolgálni annál, mint hogy azokat az “érdekeket” védjük, amelyek ezt az információt nemzetbiztonsági” kérdésnek tekintik, bármit is jelentsen ez, és ezért ezt használják indokul arra, hogy a “SZIGORÚAN BIZALMAS” kategóriába sorolják.

Emellett, most 83 éves vagyok. Elhatároztam, hogy elhagyom ezt a testet, amely egy fájdalommentes, önmaga általi eutanázia révén túlhaladott a hasznosságán. Alig pár hónapom van hátra, és nincs semmi félnivalóm vagy veszítenivalóm. Szóval, elköltöztem Montanából, ahol a férjemmel életünk java részét töltöttük, hogy az életem hátralévő részét egy csodálatos bérelt, emeleti szobában töltsem, a férjem családjának hazájában, County Meathben, Írországban. A Knowth és a Dowth körüli “Nagy domb”, “a Sötétség nagy dombja” közelében fogok meghalni. Ezek súlyos, szent “kőhalmok”, amelyeket i.e. 3700 körül emeltek, és amelyekbe kibetűzhetetlen hieroglifákat véstek – nagyjából akkor, amikor a piramisokat és más megmagyarázhatatlan kő emlékműveket építettek szerte a Földön.

A Tara-hegy sincs messze tőlem, ami egykor a hatalom ősi központja volt Írországban, ahol úgy mondják 142 király uralkodott a történelem előtti időkben és a történelem során. Az ősi ír vallásban és mitológiában ez volt az “istenek” szent lakhelye és a kapu a “másvilág” felé.

Szent Patrik azért jött Taraba, hogy legyőzze a pogányok ősi vallását. Lehet, hogy a területen folytatott vallási gyakorlatokat elnyomta, azonban biztos, hogy semmilyen hatást nem fejtett ki azokra az “istenekre”, akik ezeket a civilizációkat a Földre hozták. Ezt ön is így fogja találni a csatolt dokumentumok elolvasását követően. Ennek következtében ez megfelelő hely arra, hogy távozzak ebből az istentelen világból, és végleg megszabaduljak ennek az életnek a terheitől.

Az események utólagos, kristálytiszta áttekintése egy magasabb rendű célt tárt fel számomra: segíteni a bolygó túlélését és minden élőlény és életforma túlélését a galaxisunkban!

A kormányunk által lefektetett álláspont az, hogy “védjük meg az embereket” attól, hogy tudjanak az efféle dolgokról. Tulajdonképpen az egyetlen védelem, amit a tudatlanság és a titkosság nyújt az, hogy elrejti a hatalmon lévők programját, hogy rabszolgasorba döntsenek másokat. És azáltal, hogy a hatalmon lévők így tesznek, fegyvertelenné tesznek minden érzékelt ellenséget, és szövetségre lépnek a babona és ostobaság által.

Ezért csatoltam a személyes feljegyzéseim és észrevételeim eredeti, és egyetlen létező példányát egy olyan ügyről, amelyet mindenki elől rejtve tartottam, beleértve a saját családomat is. Csatoltam a gépelt átiratokat is, amelyeket a gyorsíró készített minden interjú végeztével, amelyet a csészealj pilótájával készítettem. Nincsenek másolataim az interjúim jelentéseiről készített hangfelvételekről. Mostanáig senki sem tudta, hogy titokban hozzájutottam a hivatalos interjúátiratok másolataihoz.

Ezennel az ön belátására bízom ezeket a dokumentumokat, hogy a világ tudomására hozza bármilyen formában, vagy módon, ahogy azt megfelelőnek látja. Az egyetlen kérésem csupán az, hogy – amennyiben lehetséges – ezt olyan formában tegye, amely nem veszélyezteti az életét vagy jóllétét. Ha a tapasztalataimról készült feljegyzéseket egy kitalált műbe, például egy regénybe foglalná bele, akkor az anyag tényszerű természetét könnyedén elutasíthatná vagy kétségbe vonhatná bármely ügynökség, amely a “nemzetbiztonság” jelzőt személyes pajzsnak használja a vizsgálódással és az igazsággal szemben.

Azzal, ha így tenne, “megtagadná” azt, hogy bármit is tud azok valódi eredetéről, és azt állítaná, hogy az a képzelete szüleménye. Bárki is mondta, hogy “az igazság furcsább, mint a koholmány”, annak teljesen igaza volt. Mivel a legtöbb ember számára ez egész “hihetetlen” lesz. Sajnos az, hogy mit hisz valaki, nem egy megbízható ismertetőjele a valóságnak. Abban is biztos vagyok, hogy ha ezeket a feljegyzéseket egy olyan embernek mutatná meg, aki a fizikai, gazdasági vagy szellemi rabszolgaságot részesíti előnyben a szabadsággal szemben, akkor ezek tartalma igencsak nemkívánatosnak tűnne számára. Ha a dokumentumokat egy tényszerű beszámolóként jelentetné meg egy újságban vagy az esti tévéhíradóban, akkor azokat azonnal visszautasítanák, mondván egy őrült műve az egész.

A dokumentumoknak a puszta természete hihetetlenné teszi azokat, és ezáltal kétségessé is. Viszont ennek az információnak a megjelenése valószínűleg katasztrofális lenne bizonyos politikai, vallási és gazdasági érdekeltségek számára. Ezek a dokumentumok olyan információt tartalmaznak, amely szorosan kapcsolódik az ön érdeklődési köréhez és vizsgálataihoz az idegenekkel való találkozásokat és paranormális tapasztalatokat illetően. Az ön analógiájával élve a “The Oz Factors” című könyvből, őszintén mondhatom, hogy az a néhány jelentés, amelyet mások tettek az “idegenek” befolyásáról, csupán egy gyengéd szellő egy Apokaliptikus Hurrikán szemében, amely végigsöpör a Földön. Tényleg léteznek varázslók és gonosz boszorkányok és repülő majmok ebben az univerzumban! Ezt az információt, amelyet oly sokan oly régóta gyanítottak és/vagy találgattak, a főbb média, az akadémia, a hadi-ipari komplexum, amelyre Eisenhower elnök búcsúbeszédében figyelmeztetett bennünket, folyamatosan tagad.

Mint tudja 1947 júliusában a RosweIl légitámaszpont kiadott egy sajtóközleményt, amely azt állította, hogy a támaszpont 509. bomba-osztaga helyreállított egy lezuhant “repülő csészealjat” egy birtokon RosweIl közelében, Új-Mexikóban, amely élénk média érdeklődést váltott ki. Ugyanaznap később, a Nyolcadik Légierő parancsnoka azt állította, hogy Jesse Marcel őrnagy, aki az eredeti roncsok helyreállításával foglalkozott, csupán egy meteorológiai ballon lyuggatott maradványait állította helyre. Onnantól kezdve az esemény valódi tényeit elnyomta az Egyesült Államok kormánya.

Valószínűleg nem tudja, de én akkor az Egyesült Államok női hadseregének (WAC) egészségügyi alakulatában szolgáltam, amely akkoriban az Egyesült Államok hadseregének része volt. Az esemény idején az 509. bomba-osztagához voltam beosztva nővérként. Amikor a hír, hogy valami lezuhant, eljutott a támaszpontra, megkértek, hogy kísérjem el Mr. Cavittet, a kémelhárítót, a baleset helyszínére mint az autója sofőrje, és hogy szükség esetén orvosi segítséget nyújtsak bármilyen túlélőnek. Ezért röviden szemügyre vettem egy idegen űrhajó roncsait, és a fedélzeten lévő néhány idegen maradványait is, akik már halottak voltak.

Amikor megérkeztünk, megtudtam, hogy a hajón lévő személyzet egyik tagja túlélte az ütközést, és öntudatánál volt, és szemmel láthatólag sértetlen volt. Az öntudatánál lévő idegen kinézetében hasonlított a többire, de nem volt ugyanolyan, mint azok. A jelen lévő személyzet egyetlen más tagja sem tudott kommunikálni a túlélővel, mivel a lény nem szavakkal vagy felismerhető jelekkel kommunikált. Azonban, mialatt a “pácienst” vizsgáltam, hogy vannak-e sérülései, azonnal érzékeltem, hogy az idegen lény megpróbál velem kommunikálni “mentális képek” vagy “telepatikus gondolatok” által, amelyek közvetlenül a lényelméjéből vetültek ki. Azonnal jelentettem ezt a jelenséget Mr. Cavittnek.

Mivel a jelenlévő személyek közül senki más nem tudta érzékelni ezeket a gondolatokat, és úgy tűnt, az idegen képes és hajlandó velem kommunikálni, egy felettessel történő rövid egyeztetés után az a döntés született, hogy én kísérjem vissza a túlélő idegent a támaszpontra. Ez részben amiatt volt, mert én nővér voltam és fizikailag el tudtam látni az idegent, és egy fenyegetésmentes kommunikátor és kísérő lehettem az idegen számára. Végül is, én voltam az egyetlen nő a helyszínen, és az egyetlen, aki nem volt felfegyverkezve.

Onnantól fogva kijelöltek az idegen állandó “kísérőjének”. Az volt a kötelességem, hogy kommunikáljak és interjút készítsek az idegennel, és teljes jelentést tegyek a parancsnokaimnak mindenről, amit felfedeztem. Később katonai és polgári személyek különféle kérdések listáival láttak el, amelyeket “tolmácsolnom” kellett az idegennek, és felvennem a kérdésekre adott válaszokat.

Minden alkalommal elkísértem az idegent az orvosi tesztekre és számos más vizsgálatokra is, amelynek a különféle kormányügynökségek vetették őt alá. Előléptetést kaptam, rangidős törzsőrmester lettem, hogy növeljék a biztonsági besorolásomat, és hogy megemeljék a fizetésemet havi 54 dollárról 138 dollárra, ezért a nagyon is különleges megbízatásért. Ezeket a feladatokat 1947. július 7-től 1947 augusztusáig láttam el, amikor is az idegen “meghalt” vagy elhagyta a “testét”, ahogyan majd a feljegyzéseimben olvasni fogja.

Habár soha nem hagytak teljesen magamra az idegennel, mivel állandóan jelen volt valamilyen katonai vagy hírszerző személyzet, időnként pedig különféle más tisztek, közel hat héten keresztül megszakítatlanul hozzáférhettem és kommunikálhattam az idegennel. A továbbiakban egy áttekintést és összegzést talál az idegen űrhajó pilótájával – akit úgy ismertem meg mint Airl – történt “beszélgetéseim” “emlékeiről. Úgy érzem kötelességem, a Föld lakóinak jól felfogott érdekében, hogy most, “halálának” vagy eltávozásának hatvanadik évfordulóján feltárjam azt, amit megtanultam az “Airl”- lel folytatott beszélgetéseim során az alatt a hat hét alatt.

Habár nővérként a Légierőnél szolgáltam, nem vagyok pilóta, sem műszaki ember. Továbbá nem volt közvetlen kapcsolatom az űrhajóval illetve más, az ütközés helyszínéről származó anyagokkal sem akkor, sem azt követően. Így tehát figyelembe kell venni, hogy az “Airl”-lel folytatott kommunikációm megértése a saját, szubjektív képességemen alapult, hogy értelmezzem az általam érzékelt gondolatok és mentális képek jelentését.

A kommunikációnk nem “beszélt nyelvből” állt, a hagyományos értelemben. Sőt, az idegen “testén” nem volt “száj”, amivel beszéljen. A kommunikációnk telepátia által történt. Először nem értettem nagyon tisztán Airl-t. Képeket, érzéseket és benyomásokat érzékeltem, de nehéz volt ezeket szavakba önteni. Amint Airl megtanulta az angol nyelvet, sokkal pontosabban tudta összpontosítani a gondolatait olyan szimbólumok és szavak jelentésével, amelyeket értettem. Az angol nyelv megtanulásával nekem tett szívességet. Inkább az én javamat szolgálta, mint az övét. Az interjúink végére, azután pedig még inkább, sokkal kényelmesebb lett számomra a telepatikus kommunikáció.

Sokkal hozzáértőbb lettem Airl gondolatainak megértésében, mintha azok az enyémek volnának. Az ő gondolatai valahogy az én gondolataim lettek. Az érzései az én érzéseim. Azonban ezt korlátozta a hajlandósága és szándéka azt illetően, hogy megossza a saját, személyes univerzumát velem. Képes megválogatni milyen kommunikációnak engedi meg, hogy én fogadjam tőle. Hasonlóképpen, a tapasztalata, a képzése, az oktatása, kapcsolatai és céljai egyedül az övéi.

Ez a Domain szimbóluma: ® A Domain (magyarul: terület, uralom, birtok, uradalom) egy olyan faj vagy civilizáció, amelynek Airl, az idegen, akivel interjút készítettem, a tisztje, pilótája és mérnöke, és a Domain Felderítő Erőinél teljesít szolgálatot. A szimbólum az ismert univerzum kezdetét és határtalan kiterjedését jelenti, amely a Domain irányítása alatt kapcsolódik össze és egyesül egy óriási civilizáció alatt. Airl jelenleg az aszteroida öv egy bázisán állomásozik, amelyre úgy utal, hogy “űrállomás”, a Föld naprendszerében. Először is, Airl önmaga. Másodszor, önként teljesít szolgálatot a A Domain Felderítő Erőinél mint tiszt, pilóta és mérnök. Ebben a minőségében vannak kötelességei, de tetszése szerint jöhet vagy mehet, amikor csak szeretne.

Kérem fogadja el ezt az anyagot és ismertesse meg annyi emberrel, amennyivel csak lehetséges. Ismétlem, nem áll szándékomban veszélyeztetni az ön életét azzal, hogy a tulajdonában van ez az anyag, és azt sem várom el igazából, hogy akár egy részét is elhiggye. Azonban úgy érzem ön méltányolja, milyen értéke lehet ennek a tudásnak azok számára, akik hajlandóak és képesek szembenézni ennek valóságával. Az emberiségnek szüksége van rá, hogy tudja a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek ezekben a dokumentumokban szerepelnek. Kik vagyunk? Mi a célunk a Földön? Az emberiség egyedül van az univerzumban? Ha létezik intelligens élet máshol is, miért nem léptek velünk kapcsolatba?

Életbevágó, hogy az emberek megértsék a szellemi és fizikai túlélésünk szempontjából pusztító következményeit annak, ha nem teszünk hatékony lépéseket arra, hogy visszafordítsuk az idegenek földi beavatkozásának régóta tartó és átható hatásait. Talán az információ ezekben a dokumentumokban ugródeszkaként fog szolgálni egy jobb jövő számára az Emberiségnek. Remélem ön okosabb, kreatívabb és bátrabb lesz ezeknek az információknak a terjesztésében, mint én voltam. Az istenek áldják és védjék önt. Mrs. Matilda O’Donnell MacElroy rangidős törzsőrmester Női hadsereg, légierő, orvosi alakulat, nyugalmazott.