4. fejezet

A nyelvi akadály
(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Miután elmagyaráztam a hírszerző ügynököknek, hogy szerintem mi volt az oka a “nem válasz” válaszoknak, nagy kavarodás és zűrzavar támadt. Heves vita kerekedett néhány hírszerző tiszt, katonatiszt, pszichológus és a nyelvtolmácsok között. Ez több órán át tartott. Végül az a döntés született, hogy megengedik, hogy folytassam az interjúk készítését az idegennel, feltéve, hogy kielégítő választ tudok kapni a következő kérdésre:”

(HIVATALOS INTERJÚ ÁTIRAT) SZIGORÚAN BIZALMAS

Az USA Légierejének hivatalos átirata
Roswell Légitámaszpont, 509. bomba-osztag
TÁRGY: INTERJÚ EGY IDEGENNEL, 1947. július 11.

• Kérdés . Milyen biztosítékra vagy bizonyítékra van szüksége, ami elég biztonságot adna ahhoz, hogy válaszoljon a kérdéseinkre?
• Válasz .  CSAK Ő (NŐ) BESZÉL. CSAK Ő HALL. CSAK Ő KÉRDEZ. MÁS NEM. MEG KELL TANULNI/ISMERNI / ÉRTENI

(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Amikor visszatértem az interjúszobából, hogy jelentsem az idegen válaszát erre a kérdésre, zord és szkeptikus fogadtatásban volt részem az összegyűlt hírszerző ügynökök és katonai személyzet részéről. Nem értették mit akar mondani ezzel az idegen. Bevallottam, hogy én sem igazán értettem mit akar mondani ezzel, de megtettem minden tőlem telhetőt, hogy tisztán mondjam el a telepatikus szándékait. Elmondtam a tiszteknek, hogy a kommunikációs problémának talán ahhoz van köze, hogy képtelen vagyok annyira tisztán megérteni az idegen nyelvét, hogy az kielégítő legyen. Annyira csalódott voltam ezen a ponton, hogy úgy éreztem mindjárt feladom! Most pedig még több vita volt, mint korábban! Biztos voltam benne, hogy el fognak távolítani a pozíciómból, annak ellenére, hogy az idegen visszautasította, hogy rajtam kívül bárkivel is kommunikáljon, illetve hogy nem találtak senki mást, aki tudott volna kommunikálni vele.

Szerencsére egy igen intelligens férfi, John NewbIe, a Haditengerészet egyik japán nyelv specialistája, rendelkezett magyarázattal és egy megoldással a problémára. Elmagyarázta, hogy először is, a problémának nagyon kevés köze van az idegen kommunikációra való képtelenségéhez. Sokkal inkább ahhoz van köze, hogy nem hajlandó kommunikálni mással, csak velem. Másodszor, ahhoz, hogy tiszta, érthető kommunikáció történjen, arra van szükség, hogy mindkét fél értsen egy közös nyelvet és azon keresztül kommunikáljon. A nyelvben a szavak és a szimbólumok nagyon pontos fogalmakat és jelentéseket hordoznak. Elmondta, hogy a japán nyelvben rengeteg homonima* van, ami rengeteg zűrzavart okoz a mindennapi kommunikáció során. Úgy oldják meg ezt a problémát, hogy standard kínai karakterekkel leírják annak a szónak a pontos jelentését, amelyet használnak. Ez egyértelműsíti a dolgot számukra.

Egy meghatározott nómenklatúra* nélkül nem volt lehetőség kommunikációra azon a csökkent megértésen túl, ami egy ember és egy kutya vagy két kisgyerek között történik. Minden ember, csoport vagy nemzet kommunikációjában a korlátozó tényező az egyértelműen meghatározott szavak szótárának hiánya volt, amelyet mindkét fél folyamatosan használni tudott volna. Ezért, ahogy javasolta, csupán két választás volt. Vagy nekem kell megtanulnom az idegen nyelvét beszélni, vagy az idegennek kell megtanulnia angolul. Tulajdonképpen csak egy lehetséges választás volt: az, hogy rábírom Airl-t, hogy tanuljon meg angolul, és hogy megtanítom őt anyanyelv specialista iránymutatásai alapján. Senkinek nem volt kifogása ezen megközelítés ellen, mivel nem volt más javaslat.

A nyelvspecialista azt javasolta, hogy vigyek be magammal számos gyerekkönyvet, alapvető olvasókönyvet és nyelvtan könyvet az interjúszobába. Az volt a terv, hogy odaülök az idegen mellé és hangosan felolvasok neki a könyvekből, miközben az ujjammal mutatom, amit olvasok, hogy ő tudja követni. Az elmélet az volt, hogy az idegent végül meg lehet majd tanítani olvasni, épp úgy, ahogy egy gyereket tanítanak meg olvasni a leírt szó és annak hangzásának asszociációja által, és a nyelvtan alapjaira vonatkozó útmutatás ok által. Azt hiszem azt is feltételezték, hogy ha az idegen elég intelligens ahhoz, hogy telepatikusan kommunikáljon velem, és hogy átrepítsen egy űrhajót a galaxison, akkor valószínűleg olyan gyorsan meg fog tanulni egy nyelvet, mint egy 5 éves gyerek, vagy még gyorsabban. Visszamentem az interjúszobába és felvetettem Airl-nek ezt az ötletet. Nem volt ellenvetése a nyelvtanulással kapcsolatban, ugyanakkor nem is kötelezte el magát arra, hogy kérdésekre válaszoljon. Mivel senkinek nem volt jobb ötlete, belevágtunk.” homoníma – azonos alakú, de több jelentéssel bíró szó nórnentklatúra – szaknyelvi szókincs.”