5. fejezet

Olvasóleckék
(MATILDA O’DONNELL MACELROY SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEI)

“Az olvasóleckéket egy iskolai tankönyv első lapjaival kezdtem, amelyekkel a pionír gyerekeket tanították az 1800-as években az amerikai határon. A neve “McGuffey’s Eclectic Reader, Primer Through Sixth”. Mivel nővér vagyok, és nem tanár, a nyelvszakértő, aki a könyvet adta nekem, alapos tájékoztatást is adott – egy tanfolyamot, ami egy napig tartott – arról, hogy hogyan használjam a könyvet az idegen tanítására. Azt mondta azért ezt a bizonyos könyvet választotta, mert ennek a könyvnek az 1836-os, eredeti változatát háromnegyed évszázadon át használták arra, hogy az amerikai iskolás gyerekek négyötödét megtanítsák olvasni. Soha semmilyen más könyvnek nem volt ekkora hatása az amerikai gyerekekre. McGuffey tantervének eleje “Az ábécé”. Ez sorrendben mutatja be az ábécé betű it, hogy memorizálni lehessen. Ezután lépésről lépésre tanítja meg a gyerekeket a nyelv építőköveinek használatára, hogy azokból formáljanak és mondjanak ki szavakat, és a fonetikus módszer segítségével megtanítja nekik összekötni a hangokat a betűkkel.

Minden lecke úgy kezdődik, hogy megtanulják az olvasási feladatban szereplő szavakat, és jelekkel megmutatja minden szó helyes kiejtését. Felfedeztem, hogy az “Első és Második olvasókönyv” képeskönyveinek történetei a gyerek családi, tanári, baráti és állatokkal való kapcsolatát mutatja be. A “Harmadik, Negyedik és Ötödik olvasókönyv” ezekre a gondolatokra építkezett. Az instrukcióknak megfelelően leültem Airl mellé az interjúszobában, és hangosan felolvastam neki sorban az összes McGuffey olvasókönyvből. Minden könyvben kiváló, egyszerű illusztrációk voltak a történetekhez és az éppen tanított tárgyakhoz, noha ezek a mai normákhoz képest elég elavultak. Ennek ellenére úgy tűnt, Airl minden betűt, hangot, szótagot és jelentést megértett és magába szívott, ahogy haladtunk.

Ezt napi 14 órán át csináltuk, 3 egymást követő napon keresztül, megszakítás nélkül, leszámítva néhány étkezést és kisebb pihenőt az én részemről. Airl nem tartott szünetet semmilyen okból. Nem aludt. Sőt, ott maradt ülve a karosszékben az interjúszobában, és átnézte a leckéket, amelyeket átvettünk. Minden reggel mire visszatértem, hogy ott kezdjük, ahol abbahagytuk, addigra memorizálta a korábbi leckéket, és már jócskán a következő oldalakon tartott. Ez a minta egyre csak gyorsult, amíg már lényegtelenné vált, hogy én olvassak fel neki.

Noha Airl-nek nem volt szája, amivel beszélhetett volna, most már képes volt angolul “gondolni” rám. Ezeknek a leckéknek a végén Air! képes volt egyedül olvasni és tanulni. Ezt követően Air! folyamatosan a szótárhoz fordult. Ezek után a munkám az volt, hogy mint egy futár, kézikönyveket igényeljek meg, amelyeket folyamatosan a szobájába hoznak. Következőnek Mr. Newbie az Encyclopedia Britannica sorozatot hozta be. Airl ezt kifejezetten élvezte, mivel sok kép volt benne. Ezután Airl sokkal több fényképekkel és rajzokkal ellátott képeskönyvet és kézikönyvet kért, mert sokkal könnyebb volt megértenie valaminek a jelentését, ha látott egy képet arról, amit éppen tanult.

A következő hat napban számos könyvtárból hoztak könyveket, gondolom az ország minden területéről, mert néhány nap alatt több százat végigolvasott. Minden tárgyat tanulmányozott, amit csak el tudtam képzelni, és számos más olyan technikai dolgot, amiről még csak tudni sem akartam, mint a például a csillagászat, fémöntés, mérnöki tudományok, matematika, különféle technikai kézikönyvek, és így tovább. Később elkezdett szépirodalmat, regényeket, verseket és irodalmi klasszikusokat olvasni. Airl számos könyvet kért a humán tudományokról is, főleg a történelemről. Azt hiszem legalább 50 könyvet olvasott az ember történelméről és a régészetről. Természetesen gondoskodtam róla, hogy kapjon egy példányt a Szent Bibliából is, amelyet borítótól borítóig elolvasott, megjegyzés vagy kérdés nélkül.

Sok kérdésére nem tudtam válaszolni, ezért konzultáltam a külső szobában lévő emberekkel válaszért. Ezek legtöbbje technikai és tudományos kérdés volt. Néhány kérdés a humán tudományokra vonatkozott. Átfogó megértésének mélysége és kérdéseinek finomsága azt mutatta, hogy igen átható értelemmel rendelkezik. Személy szerint úgy gondolom, hogy amikor elkezdtük, már sokkal többet tudott a földi kultúráról és történelemről, mint amennyit be ismert. Hamarosan rájöttem, mennyivel többet.”