CAAD

Studio

The Nuremberg Code

A Nünbergi Kód

(1947)

Permissible Medical Experiments

BRITISH MEDICAL JOURNAL No 7070 Volume 313: Page 1448, (7 December 1996.)

  1. The great weight of the evidence before us to effect that certain types of medical experiments on human beings, when kept within reasonably well-defined bounds, conform to the ethics of the medical profession generally. The protagonists of the practice of human experimentation justify their views on the basis that such experiments yield results for the good of society that are unprocurable by other methods or means of study. All agree, however, that certain basic principles must be observed in order to satisfy moral, ethical and legal concepts:
  2. The voluntary consent of the human subject is absolutely essential. This means that the person involved should have legal capacity to give consent; should be so situated as to be able to exercise free power of choice, without the intervention of any element of force, fraud, deceit, duress, overreaching, or other ulterior form of constraint or coercion; and should have sufficient knowledge and comprehension of the elements of the subject matter involved as to enable him to make an understanding and enlightened decision.
  3. This latter element requires that before the acceptance of an affirmative decision by the experimental subject there should be made known to him the nature, duration, and purpose of the experiment; the method and means by which it is to be conducted; all inconveniences and hazards reasonably to be expected; and the effects upon his health or person which may possibly come from his participation in the experiment. The duty and responsibility for ascertaining the quality of the consent rests upon each individual who initiates, directs, or engages in the experiment. It is a personal duty and responsibility which may not be delegated to another with impunity.
  4. The experiment should be such as to yield fruitful results for the good of society, unprocurable by other methods or means of study, and not random and unnecessary in nature.
  5. The experiment should be so designed and based on the results of animal experimentation and a knowledge of the natural history of the disease or other problem under study that the anticipated results justify the performance of the experiment.
  6. The experiment should be so conducted as to avoid all unnecessary physical and mental suffering and injury. (A kísérletet úgy kell végrehajtani, hogy elkerülje minden felesleges testi és lelki szenvedést és sérülést)
  7. No experiment should be conducted where there is an a priori reason to believe that death or disabling injury will occur; except, perhaps, in those experiments where the experimental physicians also serve as subjects.
  8. The degree of risk to be taken should never exceed that determined by the humanitarian importance of the problem to be solved by the experiment. (A vállalandó kockázat mértéke soha nem haladhatja meg a kísérlet által megoldandó probléma humanitárius fontossága által meghatározott mértéket.)
  9. Proper preparations should be made and adequate facilities provided to protect the experimental subject against even remote possibilities of injury, disability or death.
  10. The experiment should be conducted only by scientifically qualified persons. The highest degree of skill and care should be required through all stages of the experiment of those who conduct or engage in the experiment.
  11. During the course of the experiment the human subject should be at liberty to bring the experiment to an end if he has reached the physical or mental state where continuation of the experiment seems to him to be impossible.
  12. During the course of the experiment the scientist in charge must be prepared to terminate the experiment at any stage, if he has probable cause to believe, in the exercise of the good faith, superior skill and careful judgment required of him, that a continuation of the experiment is likely to result in injury, disability, or death to the experimental subject.
  1. Az előttünk álló bizonyítékok nagy súlya, amelyek azt mutatják, hogy az embereken végzett orvosi kísérletek bizonyos típusai, ha azokat ésszerűen meghatározott határokon belül tartják, általában megfelelnek az orvosi hivatás etikájának. Az emberkísérlet gyakorlatának főszereplői azzal indokolják nézeteiket, hogy az ilyen kísérletek olyan eredményeket hoznak a társadalom javára, amelyek más módszerekkel vagy vizsgálati eszközökkel nem szerezhetők be. Abban azonban mindenki egyetért, hogy bizonyos alapelveket be kell tartani az erkölcsi, etikai és jogi elképzelések kielégítése érdekében:
  2. Az emberi alany önkéntes beleegyezése feltétlenül szükséges. Ez azt jelenti, hogy az érintett személynek jogképességgel kell rendelkeznie a hozzájárulás megadására; úgy kell elhelyezni, hogy az erőszak, csalás, megtévesztés, kényszer, túlnyúlás vagy a kényszer vagy kényszer egyéb hátsó formáinak beavatkozása nélkül gyakorolhassa szabad választási hatalmát; és elegendő ismerettel és megértéssel kell rendelkeznie az érintett téma elemeit illetően, hogy megértő és megvilágosodott döntést tudjon hozni.
  3. Ez utóbbi elem megköveteli, hogy mielőtt a kísérleti alany elfogadja az igenlő döntést, ismertessék vele a kísérlet jellegét, időtartamát és célját; a végrehajtás módja és módja; minden ésszerűen elvárható kellemetlenség és veszély; valamint az egészségére vagy személyére gyakorolt hatások, amelyek a kísérletben való részvételéből származhatnak. A beleegyezés minőségének megállapításával kapcsolatos kötelezettség és felelősség minden olyan személyre hárul, aki kezdeményezi, irányítja vagy részt vesz a kísérletben. Ez személyes kötelesség és felelősség, amely nem ruházható át másra büntetlenül.
  4. A kísérletnek olyannak kell lennie, hogy gyümölcsöző eredményeket hozzon a társadalom javára, más módszerekkel vagy vizsgálati eszközökkel nem szerezhető be, és nem véletlenszerű és szükségtelen természetű.
  5. A kísérletet úgy kell megtervezni, és az állatkísérletek eredményein, valamint a betegség vagy más vizsgált probléma természetrajzának ismeretén kell alapulnia, hogy a várt eredmények igazolják a kísérlet elvégzését.
  6. A kísérletet úgy kell végrehajtani, hogy elkerülhető legyen minden szükségtelen fizikai és lelki szenvedés és sérülés. (A kísérletet úgy kell végrehajtani, hogy elkerülje minden felesleges testi és lelki szenvedést és sérülést)
  7. Nem szabad kísérletet végezni, ha eleve okunk van feltételezni, hogy haláleset vagy rokkantságot okozó sérülés következik be; kivéve talán azokat a kísérleteket, ahol a kísérleti orvosok is alanyként szolgálnak.
  8. A vállalandó kockázat mértéke soha nem haladhatja meg a kísérlet által megoldandó probléma humanitárius fontossága által meghatározott mértéket. (A vállalandó kockázat mértéke soha nem haladhatja meg a kísérlet által megoldandó probléma humanitárius fontossága által meghatározott mértéket.)
  9. Megfelelő előkészületeket kell tenni, és megfelelő eszközöket kell biztosítani a kísérleti alany védelmére a sérülés, rokkantság vagy halál távoli lehetőségeivel szemben.
  10. A kísérletet csak tudományosan képzett személyek végezhetik. A kísérletet végzőktől vagy a kísérletben részt vevőktől a kísérlet minden szakaszában a legmagasabb fokú hozzáértést és odafigyelést kell követelni.
  11. A kísérlet során az alanynak jogában áll a kísérletet befejezni, ha elérte azt a fizikai vagy mentális állapotot, amikor a kísérlet folytatása számára lehetetlennek tűnik.
  12. A kísérlet során a felelős tudósnak fel kell készülnie a kísérlet bármely szakaszában történő befejezésére, ha valószínű oka van azt hinni, hogy a tőle elvárt jóhiszeműség, kiváló képesség és gondos ítélőképesség gyakorlása során a kísérlet folytatása a kísérlet valószínűleg sérülést, rokkantságot vagy halált okoz a kísérleti alanynak.