VÁROS C19
„AZ IGAZSÁG TESZ SZABADDÁ, NEM A VAKCINA!”
Che Zo Lee © 2021
JÁRMŰVEK (szálljon arra)
Járom a várost. Amerre csak megyek a maszkom. a kalappal és koronám velem tart. Pofátlanyúl nézek a szembejövő arcátlanokra. Maszkálnak búval bélelten, le s föl. Reccsenetes dolog történhetett. Láthatóan egy láthatatlan bérus szállhatta meg az emberek agyát, amire azért olyan sokan eddig se voltak büszkék. Sokaknak elhomályosult az eddig se fényes tekintete. Nap, mint nap buszra, trolira, metróra, majd villamosra szállok. Mindenfelé bepalizott pali-madarak pislognak a maszk mögül.
Hallani, ahogy rendszeresen bemondják. Utazni csak maszkban, különben irgumm, meg burgumm lesz. Csodák csodája. A józan ész, csak úgy hipp-hopp szarta szét foslott. Birkáknak áll a világ. Bégtelen sorokban állnak, fázva a hidegben, a boltok előtt. Beeeebocsátást remélnek a tegnap még senki, ma már hős boltiktól. Inkább kinn a hideg a ráfázást választják, mint a benti meleg vírust.
Sokak homlokán ez olvasható – “Vigyázzunk egymásra, ha már magunkra nem tudunk!”
PLÁZÁK (ez van)
Azokba a nagy bevásárlóáruházakba jártam, ahol mindig sok ember fordul meg. A Kamu Járvány miatt sorra zártak be a boltok. Félig se Kongott a kínai negyed. A pláza cicák és a kóbor shoppingolók most otthon remegtek. Mit se tudtak a sehonnai rémes rémről. Narancs szóra, egy szempillantás alatt megállt az élet. Bezzeg én mindenfelé mentem, nézelődtem. Bekukkantottam ide is és oda is. Kicsit kérdezgettem másokat, hogy látta e valaki a ködöt? Majd köd előttem, s utánam, röhögve tovább görögtem.
Üres utcákon át, kihalt plázákba be-be kukkantottam. Ugyan mit kaphatnék el, ha sehol egy teremtett lélek? De valaki más is járt erre. Köszöntünk és kérdezgettünk. Megálltunk és beszélgettünk. Nem sokat, csak keveset. Eleinte hallgattunk. Majd szóba elegyedtünk. Remény csillant a szemekbe. Van még élet a szívekbe. Van más is, aki gondolkodik előbb, és csak aztán retteg, már ha van mitől rettegni egyáltalán.
Ti, pedig esztelen és bolondok. Látunk ám titeket, akkor is, ha nem akarjátok.
PLAKÁTOK (‘arcászat)
A házfalakról nagy, hatalmas vásznak lógnak. A kirakatokból százával köszönnek rám a szavak. A hirdetőoszlopok tele vannak a jajjal. Ragasztott papírok hirdetik mindenfelé, hogy a gond együtt jár a bajjal. Tudja meg minden felnőtt és gyermek, mi jött el közénk! Vajon gondolkodni merjek e egyáltalán? Moss kezet, te balga! Tarts távolságot! Ettől ugyan még lehet bajod, de addig is húzzál maszkot. Hős orvosodban pedig bízva bízzál, te bárgyú ál-atka!
Oltás nélkül életben maradni semmi esélyed! Ezt papolja a pártod és a családod! Fosson ki merre lát, de csakis maszkban lihegve. Mindenkinek, de iziben oltópontot, oltást, kártyát. Csak ez mentheti meg a várost és a nemzetem. Sokak csipás kis szemében ott van még a rémálom. De ha majd egyszer végre felébrednek… ?
Ha el akarsz rejteni valamit, tartsd szem előtt!
INFORMÁCIÓK (ja, voll)
Eleinte semmi. Aztán apránként kezdtek megjelenni a vészjósló jelek. Maszkos itt, cetlik ott. Mindenfelé falragaszok, szalagok figyelmeztetnek, hogy aki nem hord kuss maszkot és túl közel megy más haszonállathoz, annak végkép vége lesz. De legalább is lesz neki ne mulass. Így, egyik napról a másikra kiderült ki is a legény a gáton és ki csak lepény az aszfalton!
Vészjósló adatok, emelkedő számok és a maszk hordást sulykoló cetlik tájékoztatnak, hogy láthatóan nagy a baj a fejekben. De a maszk ápol és eltakar.
Végül aztán tele lett a város a rettegés keltő tájékoztatókkal. Bankok, cipőboltok, könyvesboltok fordultak ki önmagukból. Miközben az egészség megóvását követelte mindenki, a dohányboltok, italboltok, lottózók és kaszinók, dacolva a világvégével, tovább folytatták áldásos bizniszüket!
Esze semmi, fogd meg jól!
CAAD Studio 